„A medvétől mindenki reszket egy kicsit. ” 495 A TEREP Terepmunkáimat az Orosz Föderációban, a nyugat-szibériai Vaszjugán folyó7 mellett végezem immáron több mint 20 éve, összesen megközelítőleg 2 évet eltöltve a terepen. A Vaszjugán vidéke ma közigazgatásilag a Tomszki megye Kargaszoki járásához tartozik. Kutatásaim központja Novij Vaszjugán település, illetve annak külsősége, az állandó lakossággal nem rendelkező Ozernoje szállás. Ide a terepmunkám kezdetekor az itt született hanti családok férfi tagjai jártak ki halászni és vadászni, családjuk gyakorlatilag egyetlen jövedelmet termelő gazdálkodását folytatván; ma a hanti vadászok kiöregedésével, elhalálozásával már csak néhány, a családokba beházasodott nem hanti férfi jár ki vadászni, amit általában rendszeres munkahely mellett végeznek. A vaszjugáni hantik a harmincas-negyvenes évek sztálini kuláktalanítási programjának hatására beindult rendkívül intenzív betelepítési folyamatnak,8 majd a negyvenes évek kollektív bűnösségen alapuló, elsősorban baltiakat és németeket érintő kitelepítései miatt, végül az ötvenes évek legvégén kezdődő, az olajbányászat fellendülése által motivált migráció hatására néhány évtized alatt túlnyomó többségből elenyésző kisebbséggé váltak a területen. A hantik és a „nem hantik”, helyi szóhasználatban „oroszok” között sokrétű kapcsolatrendszer alakult ki, ami nagyfokú asszimilációhoz, és sajátos identitás- és etnicitás-alakzatokhoz vezetett,9 a vaszjugáni hantik gyakorlatilag feloldódtak a betelepült orosz, illetőleg nem hanti eredetű lakosságban.10 A medvéhez való viszony szempontjából - tapasztalataim alapján - nem érdemes a lokális társadalomról leválasztani a hantikat, hiszen a hétköznapi gyakorlatban rengeteg hasonlóságot lehet felfedezni. Különbség elsősorban a viselkedés mögötti világképben fedezhető fel, ahol a hanti ideológia jelentősen különbözik a nem hantitól. Dolgozatomban ennek megfelelően alapvetően egységesen beszélek a lokális társadalomról, és kihangsúlyozom, ha speciálisan a hantikról beszélek. Ezt a bemutatási módot az is indokolja, hogy legtöbb információm vagy a hantiktól, vagy olyanoktól származik, akik igen szoros, sokszor rokoni vagy baráti kapcsolatban állnak velük, jó néhányan az erdei élet alapjait is az ő irányításukkal sajátították el. Terepmunkám során rengeteg időt töltöttem az erdőben különböző vadászok társaságában, megfigyeltem, ahogyan kommentálták a medvék felbukkanását, a medvenyomokat; láttam, hogyan viselkednek, amikor medvét sejtenek a közelben; tanúja voltam számtalan hétköznapi cselekedetüknek, ami a medvével kapcsolatos. Illetve folyamatosan voltam fültanúja, résztvevője, gyakran kezdeményezője is a medvéről folyó beszélgetéseknek, a medvével való találkozások mesélésének, olyan alkalmaknak, ahol egyik történet hozta maga után a másikat. A terepmunka, a beszélgetések nyelve is az orosz volt: a Vaszjugán mellett gyakorlatilag mindenki oroszul beszél, még az elenyésző számú hantiul kommunikációra képes idős hantik is, az pedig egészen kivételes 7 A Vaszjugán folyó az Ob bal oldali mellékfolyója, az Irtis torkolatától megközelítőleg ezer kilométerre, délre. 8 Vö: Kulemzin - Lukina 1977.; Nagy 2007a, 2011. 9 Nagy 2002; 2011. 10 Jordan (2003: 46) is elismeri, hogy a hantikat az Ob és a Szalim vidéke mellett a Vaszjugán mentén érte a legerősebb orosz hatás.