vétséggel, amelyet saját vérükkel írtak alá, valamint az ördöggel való paráználkodással. Két esetben ismerték be a vádlottak kényszerítés nélkül, hogy gyógynövényekkel kezeltek betegeket Az egyik vádlott azt bizonygatta, hogy ó ebben csak úgy járt el, ahogy azt az elhunyt plébánostól tanulta. A tortúra során azonban minden egyebet is bevallottak. Egyedülálló a Pobrezje-uradalomban (Freimurn) 1694-ben tartott boszorkányper. Itt négy nót égettek meg; a boszorkánysághoz jött még az a vád, hogy Purgstall grófnőt megmérgezték, aki ebbe belehalt. A vádlottakból még azt a vallomást is kikényszerítették, hogy ők az ördög segítségét használták fel arra, hogy az uraságtól megszabaduljanak. Különben az állította volna félre őket, boszorkányokat. 14 Ami az áldozatokat illeti, Stájerország szlovén része (beleértve Radkersburg városát is) Krajnával összehasonlítva, határozottan az első helyen áll; 305 bizonyítottan bíróság elé hurcolt személy egész Stájerország 30,3%-a. Ha a desenicei Veronika elleni pert még nem tekintjük valódi boszorkánypernek, akkor az elsőt Mariborban folytatták le 1546-ban, a következőt Celjében (Cilii) 1579-ben, de itt a boszorkányperek virágkorából egyetlen tömeges per sem ismeretes. A tömegperek a XVII. század második felében jelennek meg, és a XVIII. század első évtizedéig fordulnak elő. A perek Ormoz (Fridau), Ptuj (Pettau), Ljutomer (Luttenberg), Gornja Radgona (Radkersburg) — ahol Stájerország utolsó ismert boszorkánypere zajlott le 1744-1746-ban —, Hrastovec (Gutenhag) és Maribor (Marburg) városokra koncentrálódtak. 15 A hiedelem szerint a boszorkányok a PesniSki hrib és RogaSka Gora nevű hegyeken tartották összejöveteleiket. A környéken kőbe karcolt rajzok is maradtak fenn, és ha nincs is semmiféle bizonyíték arra, hogy ezek kapcsolatban volnának a boszorkányokkal, másfelől nem lehet egyszerűen azt feltételezni, hogy merő véletlenről van szó. Krajnában a szórványos boszorkányperek a XVII. század kilencvenes éveiben tömegessé nőnek. A boszorkányok találkozóhelyeiként a tartomány közepén álló Slivnicát (958 m), a horvátországi Kleket (1210 m) és a Karavankákban a Krajna és Karintia közti, a mai jugoszláv—osztrák határ közelében emelkedő Grintovecet (2558 m) jelölik meg. 1690-ig nem ismerünk sűrűsödési pontokat, csak elszórtan fordulnak elő a perek. Ezekről Krajnából egyelőre nincs birtokomban teljes jegyzőkönyv. Skofja Lokából, a freisingi püspökök birtokáról két per ismeretes a hatvanas és hetvenes évekből: egy boszorkányt megégettek, egyet szabadon engedtek, harmadikuk perének eredménye ismeretlen. Ebben az uradalomban még egy vádlottat felmentettek, ami a zelezniki (Eisern) védőbíró érdeme. Katarina Vendelicről volt szó, akit a Skofja lokai bíróság 1644-ben mint boszorkányt máglyahalálra ítélte, az ítéletet azonban terhessége miatt nem lehetett azonnal végrehajtani. Ekkor jött segítségére Würz von Würzenstein védőbíró, aki azt állította, hogy az uradalomnak nincsen törvénykezési joga a nő felett, lévén az egy bányász felesége. — A per a felsőbb bíróság előtt tíz évig húzódott, és Würz végül veszített, mégsem történt meg a perújrafelvétel a vádlott ellen, és csak istenkáromlásért ítélték el. A varázslással vádolt moSnjei Novak plébános ügyét a ljubljanai egyházi bíróság is 14 PURGSTALL, H. 1849. III. 281-285. 15 BYLOFF, F. 1929.; SEEBACHER-MESARITSCH, A. 1987.