zödést utasította el, hogy a boszorkányok találkozóikra repülve gyűlnek össze. Ezt б olyan füvek felhasználásával magyarázta, amelyek a repülés érzetét képesek előidézni. Arról is meg volt győződve, hogy a bírák túlságosan könnyen fogadják el a boszorkányrepüléssel kapcsolatban elterjedt nézeteket. Itt is alapelvéhez tartotta magát: „a Természet ugyanis sokkal többre képes, mint amennyit értenünk enged, és az, amit nem értünk vagy nem tudunk, még nem feltétlenül természetellenes". 12 Ezért veti a bírák szemére kritikusan a boszorkányrepüléssel kapcsolatosan: „Evégett kell a vizsgálóbírónak jól odafigyelni, és tudni megkülönböztetni, amit a természet maga tesz, és hogy miként történik az ilyesmi. Semmiképp sem elég, hogy valaki jó jogtudós legyen, vagy hogy a Delrio-t olvasta: más experimentumokat és auktorokat is értenie kell." 13 VALVASORnak nyilvánvalóan kétségei voltak a tortúrával kapcsolatban is, amelyet a bírák az igazság felismerésére szolgáló eszközként alkalmaztak: „Némely vizsgálóbíró igazságot akar kikényszeríteni kínvallatással; azonban semmi sem lehet csalókább, mint a tortúra." Semmi kételye nem volt viszont az ördöggel való szövetség lehetőségét illetően. А XVII. század közepéig terjedő időszak szlovén területen a szórványos boszorkányperek koraként jellemezhető. A boszorkányhisztéria а XVII. század második felében és a XVni. század első évtizedeiben érte el csúcspontját, amikor a vádlottakat tömegével égették meg máglyán. A perek még а XVIII. század egész első felében folytatódtak, mindazonáltal a vádlottakat 1720 után már nem égették meg. Szlovéniában egyetlen boszorkányper-jegyzőkönyv sem maradt fenn szlovén nyelven, mindegyik kizárólag németül íródott. így voltaképpen nem létezik nyelvileg autentikus perleírás. A perek mégis szlovén nyelven kellett, hogy folyjanak, mert a vádlottak a legtöbb esetben nem beszéltek németül. Ennek alátámasztását láthatjuk abban a tényben is, hogy a boszorkányperek kezdetén a poljanei (Pölland) Auersperg-uradalomban a kihallgatás során a boszorkányságra a szlovén veserija szót használták a német Hexerei és Zauberei mellett. Ezenkívül — legalábbis kezdetben — néhány helynevet is szlovénül írtak, ami később már nem fordul elő. így eleinte a boszorkánygyuléseket szlovénül „Na KlekT tartották, később németül „auf dem Klekh" (=Klek hegyén). Stájerországban kivétel nélkül, Krajnában pedig egyetlen terület, Cerknica kivételével az eddig ismert boszorkányperek kizárólag bortermő vidékeken folytak. A boszorkányperek alapját műidig a kártékony varázslás képezte: jégeső, elsősorban szőlőhegyeken, viharok, fagyok, a jószág és az ember megrontása, vetemény korcs növésének előidézése. A boszorkányokat azzal vádolták, hogy varjú alakjában összegyűjtik a földekről az elvetett búzát. Ezenkívül repülőzsír készítésével vádolták őket. A kenőcskeveréssel kapcsolatosan semmiféle természetes anyagot, ill. füvet nem sorolnak fel a jegyzőkönyvekben. Legfőbb összetevőként gyermekszíveket és megszentelt ostyát említenek. Hogy mely növények számítottak boszorkányfüveknek, ismét VALVASORtól tudjuk meg. A jégeső-főzésnél többnyire az a vád hangzik el, hogy ahhoz a Quatember-napi (kántorböjt) hamut használták. Mindig vádoltak boszorkányokat hitehagyással, ördögs7öVALVASOR, J. V. 1689. IV. 580. VALVASOR, J. V. 1689. XI. 102.