Ligetit a mû elkészítésével. Annyi kikötéssel, hogy a posztamensen ne legyen dombormû. Ez a feltétel aligha zavarta a mûvészt, hi szen több nagy történelmi emlékmûvénél (például a már említett Anonymus-szobor esetében) szintén reliefek nélkül tervezte a talapzatot. Ligeti üres glorifikálás helyett emberkö zeli képet kívánt alkotni a természettudo mányok iránt érdeklôdô Rudolfról. Sablo nos, egyenruhás változat helyett egyszerû vadászruhában, fején tollas kalappal, nya kában távcsôvel, bal vállán puskával áb rázolta a trónörököst. A kész agyagmintát 1905 júliusában megtekintette az Országos Képzômûvészeti Tanács vezetôsége. A mûrôl lelkesedéssel nyilatkoztak, és azt kivitelezés re ajánlották. A bronzba öntött kismintát Li geti a királynak is bemutathatta, aki elisme rését fejezte ki a mûvésznek, és hozzájárult a kivitelezéshez és felállításhoz. A Rudolfemlékmû kismintája sikerrel szerepelt az 1906-os milánói Nemzetközi Iparmûvészeti Kiállítás magyar pavilonjában. Ezt követôen 1907 decemberében a Nemzeti Szalonban tartott tárlaton aratott elismerést a terv. Az elfogadott kisminta alapján hamarosan el készült a nagyminta, amelyet Róna József ércöntödéjében öntöttek bronzba. A sziklaszerûen kifaragott, szabálytalan alakú hatalmas márvány talapzat fokozta a közvetlenség és az egyszerûség érzését. A posztamens esetében mellôzték a dagályos, magasztaló szöveget. Feliratként mindössze egy szó állt rajta: RUDOLF. A Városliget dús lombú fái pedig igazán méltó hátteret bizto sítottak számára. Az avatásra eredetileg 1908 tavaszán ke rült volna sor. A király azonban megbe tegedett, ezért a ceremóniát el kellett ha lasztani. I. Ferenc József egyébként ritkán jelent meg ilyen eseményeken, ez esetben azonban maga ragaszkodott a személyes jelenléthez. Végül egy szép ôszi napon, 1908. október 12-én leplezte le az uralko dó az emlékmûvet, számos magas rangú elôkelôség részvételével. „Szívem mélyé bôl mondok köszönetet a nemzetnek azért a kegyeletért és szeretetért, amelyet e szo bor létesítése által Istenben boldogult fiam iránt tanúsított, és amely által újabb jelét adta annak, hogy jó és a balsorsban velem együtt érez. Ama hô óhajtól áthatva, hogy ez az együttérzés a magyar szent korona viselôje és a nemzet közt, mint a múltban, úgy a jövôben is, Isten gazdag áldását hoz za szeretett magyar királyságomra, meg engedem, hogy a szoborról hulljon le a le pel” – hangzott a király magyar nyelven mondott beszéde. Budapest Székesfôváros nevében Bárczy István fôpolgármester ünnepélyesen átvette a mûvet. Egy korabeli fénykép megörökítet te, amikor a ceremóniát követôen a magyar huszártábornoki egyenruhát viselô uralkodó személyesen gratulál Ligeti Miklósnak az alkotáshoz. Néhány nappal a szoboravatás után a király a Vaskorona Rendet adomá nyozta a mûvésznek. Kitüntetést kaptak a szoborállítást kezdeményezô Uránia Magyar Tudományos Egyesület vezetôi is. Az emlékmû története – oly sok budapes ti szoboréhoz hasonlóan – nem zárult le az avatással. A második világháború nem tett különösebb kárt az alkotásban, de politi kai megfontolások miatt 1950-ben mégis le kellett bontani. Jóllehet a trónörökös nem vétett az ország ellen, sôt esetenként szin te tüntetô szimpátiát tanúsított a magyar nemzet iránt, szobrának nem volt helye az ötvenes évek Budapestjén. Szerencsére a bronzalakot nem törték össze, s nem is olvasztották be, raktárba került. Hosszú éveken át itt pihent, míg sorsában be nem következett a váratlan fordulat. A Somogy megyei Nagybereki Állami Gazdaság egy vadászatot szimbolizáló szobrot szeretett volna állítani Balatonfenyves közigazgatási területén álló székháza elé, ezért elkérték a mûvet. Így került 1980-ban új helyen, új funkcióba, A vadász címmel álcázva. Budapest XIV. kerület Zugló Önkor mányzata 1992-ben hivatalos formában kezdeményezte Ligeti mûvének visszaho zatalát eredeti helyére. Végül három év telt el, amíg 1995. december 14-én egy darus kocsi a sûrû hóesésben a helyére emelte Ru dolf szobrát a Városligetben. Mivel a már ványtalapzat már nem volt meg, új poszta menst kellett faragtatni. Ez utóbbi viszont már csak mészkôbôl készült. Formájában ez is rusztikus jellegû, és a felirat is csak a korábbi egyetlen szó: RUDOLF. A trónörökös bronzszobra tehát vis z szatért a Városligetbe. A politika immár nem fenyegeti Ligeti Miklós éppen száz éve felavatott mûvét. Most már csak a pusztító vandálok kezét kellene lefogni, akik az alkotás újraállítása óta letörték a puskacsô végét, a szobrot és a talapzatát pedig több helyen összefirkálták. ● 11 BUDAPEST 2008 október A trónörökös ma – letört puskacsôvel fotó: Sebestyén László