Balázs Irén textilművész otthonában Balla Demeter felvételei Az Iparművészeti Múzeumban láttam legelőször egy textil faliképét. A sokféle textil, üveg, fa, fém anyagú, mai iparművészetünket reprezentáló kiállítás darabjai közül nemcsak méreteivel, de mondanivalójával, boszorkányosnak tűnő technikájával, erőteljesen plasztikus ábrázolásmódjával is kitűnt. Képéhez újra meg újra vissza kellett térni. Szerettem volna Balázs Irén műtermébe ellátogatni, többi munkáját is megismerni. Tompa utca 17/a, földszint 4., mondta be címét a művésznő a telefonba. A Körútról bekanyarodva, a sivárszegényes „Franzstadtban" találtam magam. Sötétség, rossz levegő, apró zöldséges, virágos, elektromos üzlet, parkoló teherautók otromba tömbjei — ebben a meglehetősen leverő környezetben alkot tehát a művész. Ezek után mondanom sem kell talán: gyönyörű faliképeket igen — de műtermet, azt nem találtam. (S a faliképeket is — hogyan?) A ferencvárosi bérház udvaráról az egyik ajtó az ő otthonukba nyílik. És mostantól inkább többesszámot használok: egy művészházaspár életébe pillanthattam be. Az ipari formatervező Németh Aladár — az Iparművészeti Főiskola docense, a Képzőművész Szövetség vezetőségi tagja — érezhetően amúgyis résztvesz felesége munkásságában; úgy például, hogy szőnyegeiről, képeiről fotókat, színes diákat készít. Miután a lakásban szabad hely alig van, Balázs Irén művei rokonoknál, barátoknál vannak (festményeinek egy része pedig a pincében); hála tehát Németh Aladár élettársi és művészi szolidaritásának, hogy legalább egy szabályos „vetítettképes előadás" segítségével végigkísérhettem ennek a nagyon izgalmas, dekoratív, lírával telített művészetnek a kibontakozását. (Egyébként a fotók, színes diák minősége fotómű''észre vall; mennyi tehetség és energia feszegeti ezeket a bérkaszárnyafalakat!) Balázs Irén művészetének erejéről, szépségéről némi ízelítőt adnak az itt közölt reprodukciók. Én inkább arról beszélek, ami a múzemlátogató vagy a folyóiratot böngésző nagyközönség előtt láthatatlan: ennek a művészetnek születési körülményeiről és hátteréről. A művész-asszony Békés megyéből, Ókígyósról érkezett a fővárosba, az Iparművészeti Főiskolára. Textilszakra iratkozott. De kevesellte az ottani rajzolási-festészeti stúdiumokat, átment tehát a díszítőfestő tanszékre, mozaik, secco, freskó, sgraffito készítést tanult. A diploma elnyerése után állami megbízásból két mozaikot készített: az egyik egy szegedi óvoda homlokzatát, a másik egy angyalföldi büfé belső falát díszíti. Talán a körülmények is közrejátszottak — tizennégy éve házasodtak öszsze, jobb híján ide költöztek, később gyermekük is született, még kevesebb lett a hely —: a festészethez amúgyis több kedvet érzett, egy festőállvány pedig elfért az egyik ablak előtt.. . (Bár ottjártamkor is teljesen elzárta a külvilág fényét egy előttük veszteglő teherautó; Balázs Irén fásultan legyintett, behúzta a függönyöket, férje 23