Megértem a megbocsátásra A gyöngyházszínű sziklán állok a dombon, ott, ahol egykor olyan nyakasan vártam az ellenségre. Most Káin kése kezemből lassan kicsúszik, s lehajtom fejemet a déli verőfényben. Bella Istvánnak Megértem a megbocsátásra, az önként kiszolgáltatottak derűjével nézek a völgybe. Bármi jöhet. Kitárt szivemet már meg nem alázza, sem hajcsárkorbács, sem dzsidáspika többé. Vodolin főtere, ahol a kisdiák Krúdy lakott