könyvek között Regények a Vajdaságból „MINDIG UGYANAZ AZ ÉG!” „ ... Ezen a síkságon nem is veszed észre, hogy haladsz-e. Mindig ugyanaz az ég!. . . Itt még ez a zsíros föld is attól a komplexustól szenved, hogy nem változtatott semmit. Elke rülték a forradalmi idők." Micsoda összecsengése múltnak s jelennek: A szenvedélyek tan- iolyamának főhősével az író, Végei László szinte kísértetiesen ugyanazt panaszolja, amit a két világháború közötti jugoszláviai magyar irodalom legkiemelkedőbb képviselője, Szenteleky Kornél panaszolt! A Vajdaság Kazinczyja - ahogy Bori Imre nevezi Szentele- kyt - Levél D. J. barátomhoz a „vajdasági irodalom"-ról című írásában kesereg eképp: ,, . . . Legelőször a tradíció hiányzik, a múlt, az elkezdett irány, a lefektetett alap, amelyet folytatni, lerombolni, átformálni, megtagadni mindig könnyebb, mint teljesen újat csi nálni. Ezen a tespedt, művészieden lapályon nincs semmi, de semmi emlék, itt sohasem voltak ősi kolostorok, évszázados kollégiumok.. ., ezen a józan, disznóól szagú földön sohasem éltek nótázó igricek, ferde kucsmás kurucok, sárga szakállú ötvösök, magas hom- lokú hitvitázók vagy finom ujjú humanisták. Hol vert volna gyökeret a vajdasági iroda lom? . . Nem egyebet kérdez a szerző, minthogy a kicsinyes, lehúzó valóság teremthet-e nagy irodalmat. A fojtó, álmos élet ellenében világra lökődhet-e valaha is az élet teljes ségének tükre, a regény? Szenteleky, a tanulmányíró - úgy látszik - inkább a ,,nem"-re hajlott. Novelláival, költeményeivel, egypár regényével viszont az igen válaszát írta. De ha sok oka volt a pesszimizmusra. Végeinek bizonyos szempontból talán még nálánál is több van. Az első világháború végén Vajdaság volt a megalakuló Jugoszlávia gazdasági szempontból legfejlettebb területe, „fővárosa", Szabadka, az ország akkori legnagyobb vá rosa. Jövedelmező mezőgazdaság, viszonylag magas életszínvonal jellemezte Szenteleky szőkébb hazáját. Végeiét pedig? Csupa lemaradás. Kulturális, szociális beruházások terén egyaránt. (Valóság, 1970/12). Ami viszont a regényirodaimat illeti: jelentős úttörők, foly tatható hagyományok most már Sinkó Ervin, Szenteleky, Herceg János, Majtényi Mihály regényei, regénykísérletei. S az utóbbi évekből is Major Nándor Délje, Varga Zoltán Mé- tegkeveröje. Végei Egy makró emlékiratai című munkája, Burány Nándor Összeroppanása. A valóság mutatkozott engedékenyebbnek, vagy az írók birtokba vevő szándéka erősbö- dött? Megszűnt volna az alacsony napjárás, a szűk horizont panasza? A Végel-idézet mu tatja - nem. Csak nagyobb volt az írók igyekezete: úrrá lenni a mégoly silány valóságon is. Megkezdődött a panasz minél teljesebb és minél változatosabb megszólaltatása. A minden irodalom nagykorúságát jelző műfajban, a regényben aztán - hogy minél töké letesebb legyen a birtokba vétel - nagy próbatételre hívták az írókat: az újvidéki Fórum Könyvkiadó 1968-ban regénypályázatot hirdetett. Hogy mi hívta életre a pályázatot, hogy a könyvkiadó mitől remélte a sikert, nehéz volna eldönteni. Az a fontos, hogy a kiírás va lóban megmozgatta az alkotókat, egymás után születtek a művek. S nem is akármilyenek. Tornán László egyenesen a vajdasági regényirodalom „aranykor"-áról beszél velük kap csolatban (Híd, 1970/5.). Az effajta értékelés persze, túlzásnak hat. Mert bár a pályázat biráló bizottsága tizenkét művet tartott érdemesnek a kiadásra, szerintünk négy érdemli meg igazán az olvasók megkülönböztetett figyelmét. (S aligha módosíthatja ezt az Ítéletet Burány Nándor késve megjelent, nálunk eddig még ismeretlen pályázati regénye, a Meg-